A kezdet...

Nos íme az első bejegyzés.... avagy történetem, nem dalban mondom el.



Hogy mindenki értse, miért írok, és mi a célja a blogomnak, íme hogyan kezdödik ez a történet:

Adott egy ifjonc, jelen esetben én, akinek a mai napon (10.09.17) volt az utolsó munkanapja az Elcoteqben. Most szabad ember vagyok, de van aki úgy hívja ezt hogy munkanélküli. 1 termékvonal. 3 év. 5 különböző pozíció, és számtalan fizetésemelés.... mindez egyetlen céllal.... hogy ugródeszkának használjam ezt a munkahelyet, az itt megszerzett tapasztalatokat és beférkőzzek ahhoz a céghez amivel szemezek egy ideje már. Ez nem más mint a RIM (Research In Motion) avagy a Blackberry készülékek gyártója.

A terv nem rég jól felpörögve előrehaladt, mert megkaptam az állást amire vágytam. Szép fizetés (nem értem miért ezt írom elsőnek...), olyan munkakör amit szeretek, olyan lehetőségek amik nem adódnak bárhol. Egy bibivel fűszerezve. Az állás nem Magyarországon végzendő. A központ és leendő irodám Németországban van. Így nincs más mese mint költözés. Ez persze még mindig nem lenne indok hogy blogot írjak, de ha hozzátesszük hogy a munka rengeteg utazgatással jár, akkor már sejthető hogy miért is. A részleg EMEA (EuróPa, Közép-kelet, Afrika), plussz kanadában van a fő központ, szóval változatos lesz a célállomások listája.

Ma megvolt a leszámolás. Orvosi, HR, Pénzügy, Kajálda egyenleg lekérés (mintha tudnék 0 alá menni...), IT (laptop, telefon stb leadása), ESD felszerelés.... szóval szép kis körberohangálás. Mindezt megelőzve végső elköszönés a kollégáktól. Hullott pár könnycsepp is, másoktól is tőlem is. Persze ilyen könnyen nem szabadulnak tőlem, mert jövök még erre az új munkaköröm részeként. De akkor már a "dear customer" (avagy a "kedves vevő") leszek, ahogy ezt egy munkatársam hangoztatta. :)

A következő állomás, hogy kedden indul a repülöm (ma ugye péntek van), szóval a napjaim meg vannak számlálva....